Tagok:

Dr.Barth Ákos

iü. pszichiáter szakértő

>> tovább

Tornyossy Monika
 iü. pszichológus szakértő
 
>> tovább

 

Pszichiáter

Pszichiáter (elmeorvos) szakértő tevékenységi területei:

 

A) Büntető ügyek

A Be. 68. §-ának (2) bekezdése szerint: ''Szakértő igénybevétele kötelező, ha az eldöntendő kérdés tárgya:

a) kóros elmeállapot,

b) kényszergyógykezelés vagy kényszergyógyítás szükségessége.''

 

A büntetőeljárásban a terhelt, a sértett és a tanú vizsgálatára kerülhet sor, velük szemben - a vizsgálat érdekében (a Be. 73. §-a alapján) - kényszerintézkedést is lehet alkalmazni.

A terhelt elmeállapotának vizsgálatánál - a Be. 69. §-ának (2) bekezdése szerint - két orvosszakértőt kell igénybe venni. Közülük az egyik igazságügyi pszichiáter (elmeorvos) szakértő, a másik pszichiáter szakorvos, illetőleg igazságügyi orvosszakértő lehet [R. 52. § (2) bek.].

 

Ha a terhelt pszichés állapotát ambuláns vizsgálattal nem lehet véleményezni, az orvosszakértőnek megfigyelést kell javasolnia.

 

Az R. 52. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy ha a szakértő véleménye szerint az előzetes letartóztatásban lévő terhelt elmeállapotának megfigyelése szükséges, őt az IMEI-be, a szabadon lévő terheltet az ideggondozó intézet (rendelőintézeti ideggyógyászati rendelés) útján kórházi pszichiátriai osztályra kell beutalni. (Ez a megfigyelés egy hónapig tarthat, ezt a határidőt azonban az elrendelő hatóság - megfigyelést végző intézet véleménye alapján - további egy hónappal meghosszabbíthatja.)

 

Az alkoholisták kényszergyógyítása

Ha a büntetőeljárás adatai alapján az elkövető kényszergyógyítása látszik indokoltnak, a büntető ügyben eljáró hatóság az R. 52. § (1) bekezdése értelmében igazságügyi pszichiáter szakértőt rendel ki. A szakértőnek a vizsgálat alapján arról kell véleményt nyilvánítania, hogy a terhelt

- alkoholfüggőségben, kábítószerfüggőségben szenved-e,

- a kényszergyógyítása szükséges-e,

- a kényszergyógyítástól várható-e eredmény.

 

A Legfelsőbb Bíróság III. számú Büntető Elvi Döntése (MK 1979. évi 37. szám) az ittas vagy bódult állapotban elkövetett bűncselekményekért való felelősségről az alkoholos állapot megjelenésének három formáját fogadja el;

- normál vagy szokványos részegség;

- patológiás részegség és

- abortív patológiás részegség

között tesz különbséget. (Ezek véleményezésének kérdéseivel az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 15. számú módszertani levele foglalkozik.)

 

B) Polgári ügyek

A polgári ügyek vonatkozásában az R. 52. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ''az elmeállapotot igazságügyi elmeorvos-szakértővel vagy pszichiáter szakorvossal kell megvizsgáltatni.'' A pszichiáter szakértőnek ilyen esetben arról kell nyilatkoznia, hogy a megvizsgált személynek

a) az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - elmebeli állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt - állandó jelleggel teljesen hiányzott-e, illetőleg, hogy

b) az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - elmebeli állapota, szellemi fogyatkozása vagy

valamilyen kóros szenvedélye miatt - tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent-e.

A cselekvőképesség bármely jognyilatkozat érvényességének meghatározó feltétele, hiányának vagy csökkent voltának következményei leggyakrabban a következő kérdésekkel kapcsolatban merülhetnek fel:

 

1. A polgári anyagi jogban:

a szerződéskötésnél - az érvénytelenség megállapításánál [Ptk. 12-21. §-ai, illetőleg 234-239. §-ai], valamint a végintézkedésnél - az érvénytelenség megállapításánál [a Ptk. említett szakaszai és a külön szabályok: Ptk. 624. § (2) bekezdés, 631. § b) pont, 648. §].

 

2. A családjogban:

a házasság érvénytelenségének kimondásánál [Csjt. 9. § és 11. §], az örökbefogadó szülő jogállása, a szülői felügyelet, a gyámrendelés, a házassági vagyonjog, stb. egyes kérdéseiben.

 

3. Polgári eljárási jogban:

a perbeli cselekvőképességet - ha ez iránt kétség merül fel - a bíróság az eljárás bármely szakaszában hivatalból vizsgálja [Pp. 49. § (1) bekezdés és 50. § (1) bekezdés], ha a fél nem teljesen cselekvőképes: törvényes képviseő!je útján jár el [Pp. 49. § (2) bekezdés], úgy a bíróság ügygondnokot rendel részére [Pp. 74. §].

 

Akár az érvénytelenség megállapítása a per tárgya, akár a perbeli cselekvőképesség vitás, pszichiáter szakértő kirendelésére kerül sor [Pp. 177-183. §]. A pszichiáter szakértőtől véleményt kérhet a bíróság

a) valamely jognyilatkozat előtt, illetve általában a vizsgálatot követő időszakban a cselekvőképesség megítélésére, vagy

b) valamely jognyilatkozat visszamenőleges érvényességének megállapítására (akár a későbbi állapot vizsgálata, akár a peradatok, boncolási lelet stb. értékelése alapján).

 

A cselekvőképesség hiányának - a képviselet körében jelentkező - következménye esetenként a gondnokság alá helyezés lehet. (Anyagi és eljárásjogi szabályai: Ptk. 13. és 16. §., Ptké. 8-13. §, Pp. 304-312. §.) Külön szabályok vonatkoznak az eseti gondnokság, valamint az ideiglenes gondnokság esetére [Ptké. 43. § és 44. §].

 

A gyermekelhelyezés iránti perekben felmerülhet annak szükségessége, hogy a gyermeknevelésre való alkalmasság is pszichiátriai szakértői vizsgálatra és véleményezésre kerüljön abban az esetben, ha valamelyik fél előzményi adataiban vagy aktuálisan pszichés betegség, gyógykezelés szerepel. Ha nincs, úgy a véleményezést pszichológus szakértő végzi.

 

 

AZ IGAZSÁGÜGYI PSZICHIÁTER SZAKÉRTŐI VIZSGÁLATOKRÓL ÉS VÉLEMÉNYEZÉSRŐL

Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 14. számú módszertani levele:

http://igor.diogenes.hu/aktual/modlev/

Copyright 2009.MediaPszicho
info@mediapszicho.hu
webpage by kotecsm